Mátyás király két kísérőjével a Mátrában vadászott, így került el Gergő juhász tanyájára.Este volt, éppen zártak befelé a juhászok.

-Jól van, atyámfiai, szívesen látjuk magukat vacsorára, de csak szegényes étellel tudjuk kínálni a vendégeket.

Gergő juhász szalonát, hagymát, paprikát tett a bográcsba.Mikor jól pirult vizet öntött rá, utána meghintette bőségesen száraztésztával.Hamar elkészült a lebbencsleves. Körülülték a bográcsot, hozzákezdtek falatozni.

Ahogy kanalazták a párolgó levest, Mátyásnak valami megtetszett a bogrács másik oldalán, hát odanyúlt a fakanállal.Gergő juhász rögtön a kezére vágott.

-Mit csinálsz?Magad elől egyél, nem szabad itt összevissza nyúlkálni!

Megkeseredett egy kicsit Mátyás, de nem szólt egyet sem. Másnap reggel elbúcsúzott a juhászoktól, Gergő juhászt meg vendégségbe hívta a királyi udvarba.

Mikor eljött a meghívás ideje, Gergő juhász felgyalogolt Budára.Fogadta is a király kedvesen, asztalhooz ültette az urak mellé. Feltálalták a jó párolgó levest, de a szakács Gergő juhász tányérja mellé nem tett kanalat, ez volt a parancs.

Azt mondta a király:

-Uraim, fogjunk hozzá vacsorázni! De huncut gazember legyen az, aki meg nem eszi a levesét!

Gergő juhász szétnézett, de bizony a tányérja egyik oldalán sem talált kanalat. Egyet gondolt, levágott a kenyérből egy olyanforma darabot, hogy abból kanalat tudott formálni, és hozzáfogott a leveshez, behabzsolta egykettőre. Ahogy végzett, azt mondta ravasz mosollyal:

-Huncut gazember legyen az, aki meg nem eszi kanalát!

Erre bekapta a jól megázott puha kenyeret.