Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom
két lábra az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá. Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...
Légy olyan jó, ákombákom
add vissza a nagykabátom!
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom
s visszaadta nagykabátom.
Utolsó kommentek