Kerek erdő közepénél
áll egy nyusziházikó.
Abban lakik családjával
a jó öreg nyúl apó.
Tavasszal, ha kisüt a nap,
festéket fog, s ecsetet,
s összehívja kerek erdőn
az egész nyúlsereget.
Vén tölgy mellett, egy tisztáson
gyülekeznek a nyulak,
s cipelik a tojásokkal
telerakott kosarat.
Tyúkanyóktól igyekeznek
az illatos ösvényen.
Óvatosan közelednek,
hisz a tojás törékeny.
Hétfő óta minden kisnyúl
szorgalmasan festeget.
Nem lehet most lustálkodni,
mert a tojás rengeteg.
Minden évben új mintákat
pingálnak a kisnyulak.
Szorgalmasan festegetnek,
így a munka jól halad.
Harangvirág kék kelyhében
keverik a festéket.
Hímeznek a tojásokra
kis virágot, s lepkéket.

Erdő széli kis tisztáson
négy bárányka legelget.
Ők viszik a hímes tojást
a sok kicsi gyereknek.
Amíg a sok tarka tojás
bokrok alján elkészül,
kidíszítik a szekeret,
addig az is megszépül.
Szép mezei virágokból
a szorgalmas kis fecskék
bokrétákat készítettek,
s a szekérre azt tették.
Puha fűvel kibélelték
az alját a báránykák,
tarka-barka tojásokat
a nyulacskák rárakták.
Kora reggel, pitymallatkor
indultak a faluba.
Lassan mentek, hogy a szekér
ne szaladjon kátyúba.
Villás farkú kicsi fecskék
kísérik a szekeret,
s egyre csak azt csivitelik:
- Várnak már a gyerekek!
Kakasszóra, megérkezett
faluba a kis szekér.
Oly sok tojást vittek benne,
amennyi csak belefér.

Minden háznál sürgölődtek
a fürge kis nyulacskák.
Igyekeztek, hogy a tojást
mihamarabb szétosszák.
Mire a Nap friss sugara
kicsalta a lakókat,
az eredi kisnyulacskák
mindent helyre pakoltak.
Került tojás bokrok alá,
s fűből készült fészekbe,
mire a sok kicsiny gyermek
kiszaladt a kiskertbe.
Integetnek a nyulacskák,
és a gyapjas bárányok:
- Tavasszal majd jövőre is
eljövünk ám hozzátok!
Elbúcsúznak nyuszikáktól,
s bariktól a gyermekek,
s izgatottan keresgetik,
kiskertben a rejteket.
Gyermekzsivaj, víg nevetés
lengi be a környéket:
- Bálint, nézd csak!
Sosem láttam ily szépet!
Kosárkákban gyűlik is a
piros, sárga, kék tojás.
Húsvét hétfőn jól jön ez majd,
akkor lesz a locsolás.